Nagy Ildikó művészettel kapcsolatos ambícióit az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán finomította szakmai tudássá, hogy rajz, művelődésszervező és mozgóképkultúra szakos tanárként végigkísérhesse egy alkotás életét az első ceruzavonástól a kész mű prezentálásáig. A kreatív tevékenységekre nyitott alkotót egy kedves barátnője vezette be a gyapjúszálak szövevényes világába, a nemezelés technikája pedig magával ragadta és művészi eszköztárának bővítésére sarkallta az alkotót. A puha, változatosan alkalmazható és tetszőlegesen festhető matéria hamar átszőtte Ildikó mindennapjait, aki érdekes és izgalmas alkotófelületre lelt a nemezelődéssel képződő anyagban. Legkedvesebb motívumai a népi, legfőképp jászsági ornamentumok, de szívesen lát a nemezelő tű végén természet ihlette mintákat is. Hitvallása szerint elengedhetetlen a magyar népi mintakészlet továbbörökítése: használni, alkalmazni azt mindennapjainkban és megismertetni a következő generációkkal.
